Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


THAIFÖLD TÖRTÉNELME

2008.06.02

Kép

A kezdetek

Habár a területet a thai lakosság csak a 10. századtól népesítette be, azt már 500 000 évvel ezelőtt is lakták (például a Lampang-ember). A legtöbb ősi település maradványát Ban Chiang-ban fedezték fel. Ezen települések legalább 5600 évesek, és lakóik már ismerték a bronzművességet, valamint rizst termesztettek.

Sukhothai Királyság

A helyi hagyományok szerint az első független thai államot, a Sukhothai Királyságot (a hasonló nevű főváros a mai Thaiföld északi részén helyezkedett el) a 13. században alapították, amikor 1238-ban elszakadtak a Khmer Birodalomtól. Az ország fénykorát Ramkhanmhaeng király alatt élte (ő hozta létre a thai ábécét), de 1365-ös halála után a királyság gyorsan hanyatlásnak indult, és a szomszédos államok része lett.

Ayutthaya

Az ország első uralkodója, Ramathibodi király két legfontosabb intézkedése a buddhizmus államvallássá tétele, valamint egy új törvénykönyv bevezetése volt (mely a thai törvénykezés alapja volt egészen a19. századig). Habár a portugálok már a 16. században meglátogatták a térséget, állandó kapcsolat a Nyugattal csak a 18. században létesült. Az ország folyamatos háborúskodásban állt a szomszédos burmaiakkal, akik 1767-ben a fővárost is elfoglalták.

Ayutthaya uralkodócsaládai:

  • Eu Thong dinasztia: 3 király;
  • Suphanabhumi dinasztia: 13 király;
  • Sukhothai dinasztia: 7 király;
  • Prasart Thong dinasztia: 4 király;
  • Bann Plu dinasztia: 6 király.

Thaiföld 1768-tól 1932-ig

Több mint 400 éves függetlenség után a thai területek egy jelentős részét elfoglalták a burmaiak, valamint felégették a fővárost. Taksin tábornok összefogta a megmaradt területeket, és 1769-ben új fővárossal (Thonburi) kikiáltotta magát királynak, majd 1782-ben meggyilkolták. Őt Chakri tábornok I. Ráma néven követte a trónon. Még ebben az évben megalapította új fővárosát Bangkok néven. Az 1790-es években a thai hadsereg legyőzte a burmaiakat, és kiűzte azt Sziámból. Sziám a britek 1826-os burmai győzelme után nyitott Európa felé. 1909-ben a britekkel kötött egyezmény értelmében kijelölték a mai határt Sziám és Brit Malájföld között.

Thaiföld 1932-től 1973-ig

1932-ben puccs döntötte meg az addig uralmon lévő kormányt. Ezután a király lemondott trónjáról 10 éves unokaöccse javára. 1941 januárjában. Thaiföld megtámadta Francia- Indokínát .  A thai hadsereg túlerőben volt, ennek ellenére a franciák is elértek sikereket. A békét végül 1941. május 9-én írták alá Tokióban, Japán nyomásra (a tűzszünetet már január28-án kihirdették). 1941. december 8-án, nem sokkal a Pearl-Harbor elleni Japán légitámadást követően, Tokió követelte Thaiföldtől, hogy engedje át csapatait területén a Malajzia elleni hadjárathoz. Ezután Japán lerohanta az országot, majd nem sokkal ezután, december 21-én Thaiföld megengedte az áthaladást a japán csapatoknak. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek), súlyos szankciókat kényszerít rá, de nem szállták meg. Az 1960-as évektől 1987-ig kommunista gerillák harcoltak a központi kormány ellen, és bár komoly fenyegetést nem jelentettek, a lázadás csúcspontján 12 000 fegyveressel rendelkeztek.

Thaiföld 1973-tól

1973-ban megkezdődött az ország demokratikus átalakulása a katonai diktatúrából, és egy rövid időszakot leszámítva (1991-1992-ben egy rövid ideig katonai kormányzat volt hatalmon) az ország demokratikus irányítás alatt állt. Ez megváltozott 2006. szeptember-én, amikor a hadsereg vértelen puccsban megdöntötte a miniszterelnök hatalmát. Az országban azóta is katonai kormányzat van hatalmon.

A KIRÁLYSÁGOKRÓL

Csakkri

más írásmóddal CSAKRI vagy CHAKKRI, thai dinasztia, alapítója I. Ráma, aki Caao Phraja Csakkri (a Csao Phraja körzet katonai parancsnoka) rangban a Burma elleni háború idején fontos szerepet játszott. 1782-ben, elődjének kivégzése után, I. Ráma néven lépett trónra, 1809-ig tartó uralkodása alatt újraszervezte a sziámi hadsereget, amely így eredményesen verte vissza az 1785-ben, 1786-ban, 1787-ben, 1797-ben és 1801-ben indított burmai támadásokat. I. Ráma és utódai azóta is megszakítatlan láncban uralkodnak.

Thaiföld királyai az 1688-as, ún. Phaulkon-Tachard-összeesküvést követően elzárkózó politikát folytattak Európával szemben mintegy száz éven át, azonban II. Ráma idején, a napóleoni háborúk után újjáéledtek a külföldhöz főződő hivatalos kapcsolatok. 1818-ban megállapodások születtek Portugáliával, 1822-ben Bangkokba érkezett a Brit Kelet-indiai Társaság küldöttsége, s nem sokkal később az első brit kereskedő is letelepedett ugyanott.

III. Ráma idején (1824 és 1851 között) az európai hatalmakkal folytatott kereskedelem szerény növekedést mutatott. 1826-ban szerződés jött létre a Brit Kelet-indiai Társasággal, 1833-ban pedig az Egyesült Államokkal.

A Csakkri-dinasztia első három uralkodója által megtestesített konzervatív monarchia eszménye a nyugati befolyás növekedését nem élte túl. Mongkut király, azaz IV. Ráma (ur. 1851-68) nyitottabban politizált, sőt az ország jogi és pénzügyi függetlenségéből is feladott valamennyit, viszont a thai népnek sohasem kellett nyugati támadásokat vagy megszállást elviselnie. Fia, Chulalongkorn (Csulalongkorn), azaz V. Ráma (ur. 1868-1910) ezt a politikát folytatta és fejlesztette tovább. Mindketten nyugati mintára, európai tanácsadók segítségével akarták modernizálni az országot, törekvésük pedig találkozott azzal az igénnyel, hogy maradjon egy semleges zóna az angol és a francia érdekeltségek között, így vált lehetővé, hogy Thaiföld - a délkelet-ázsiai térségben páratlan módon - elkerülje a gyarmattá válást.

Vadzsiravudh, azaz VI. Ráma uralkodását (1910-25) társadalmi reformok fémjelezték. A király bizonyos fokig el volt szigetelve a néptől, viszont sikerült tárgyalásos úton visszaszereznie Thaiföld teljes pénzügyi függetlenségét. 1912-ben egy összeesküvés az uralkodó hatalmának korlátozását, ill. alkotmányos keretek közé szorítását tőzte ki céljául, ez azonban kudarcba fúlt.

Az abszolút monarchák sorában Pradzsadhipok király, azaz VII. Ráma (ur. 1925-35) az utolsó. ő maga is érvelt az alkotmányos kormányzás mellett, de nem sikerült széles körben megértetnie ennek az államformának az előnyeit; támogatást a politikai elittől sem kapott. 1932. június 24-én az ún. Alapítók Forradalma véget vetett az abszolutizmusnak, és bevezette az alkotmányosságot; 1933-ban a kormány lényegében katonai hatalom alá került. Pradzsadhipok 1935-ben lemondott.

Ananda Mahidol, azaz VIII. Ráma (ur. 1935-46) szövetkezett Japánnal, a II. világháborúban hadat üzent Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak. 1946. júniusában lelőtték, öccse, Bhumibol Adulyadej IX. Ráma néven (ur. 1946 óta) követte a trónon. Bhumibolnak mint alkotmányos uralkodónak tényleges hatalma alig van, inkább csak szimbolikus államfői tisztet visel.

 

A Chakri dinasztia Thaiföld 1782 óta uralkodó családja. A Chakri név a Phya Chakri címből ered, melyet Buddha Yodfa Chulalok (I. Rama) király még hadvezérként kapott Taksin hadseregében. Habár az x-edik Rama elnevezés Thaiföldön is használatos, valójában csak Vajiravudh (VI. Rama) nevezte magát hivatalosan Ramanak.

A Chakri (vagy Chakkri) dinasztia Thaiföld 1782 óta uralkodó családja. A Chakri név a Phya Chakri címből ered, melyet Buddha Yodfa Chulalok (I. Rama) király még hadvezérként kapott Taksin hadseregében. Habár az x-edik Rama elnevezés Thaiföldön is használatos, valójában csak Vajiravudh (VI. Rama) nevezte magát hivatalosan Ramanak.

A Chakri dinasztia királyai:

Buddha Yodfa Chulalok (I. Rama), 1782-1809

Kép

Buddha Loetla Nabhalai (II. Rama), 1809-1824Kép


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nangklao (III. Rama), 1824-1851Kép


Mongkut (IV. Rama), 1851-1868 Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Chulalongkorn (V. Rama), 1868-1910 Kép


Vajiravudh (VI. Rama), 1910-1925Kép
Prajadhipok (VII. Rama), 1925-1935Kép


Ananda Mahidol (VIII. Rama), 1935-1946

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bhumibol Adulyadej (IX. Rama), 1946-napjainkigKép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. Ráma

Ráma, I., más néven PHRAPHUTTHAJOTFA CSULALOK (szül. 1737. márc. 21. Ajutthaja, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1809. szept. 7. Bangkok), sziámi király 1782-től, a Thaiföldön ma is uralkodó Csakkri-dinasztia uralkodója.

Egy magas rangú udvaroncnak és félig kínai származású feleségének a fia volt. Ő is állami szolgálatba lépett, s az 1766-67-es burmai támadás idején Rat Buri tartomány főbírája volt. Miután Ajutthaja, az akkori sziámi főváros 1767-ben elesett, Ráma az új király, Takszin szolgálatába lépett, aki kinevezte az északi tartományok miniszterévé. Ő lett Takszin legsikeresebb hadvezére. A következő évtizedben a thai haderő az ő vezetésével verte vissza az újabb burmai támadásokat, majd terjesztette ki Sziám fennhatóságát Laoszra, Kambodzsára és Malájföld északi részére. 1782-ben lázadás tört ki a fővárosban; a minisztert visszahívták Kambodzsából, s április 6-án Phraphutthajotfa Csulalok néven elfoglalta Sziám trónját (az I. Ráma nevet csak utólag kapta VI. Ráma, más néven Vadzsiravudh királytól.)

Ő tette fővárosává Bangkokot Ajutthaja helyett, s mélyreható igazgatás-politikai reformokat hajtott végre. Sokat tett a buddhista szerzetesség megerősítéséért, 1788-ban például általános zsinatot hívott össze az ortodox buddhista szent iratok kodifikálására. 1805-ben megíratta Sziám első teljes törvénykönyvét. Átszervezte a közigazgatás rendszerét, s kiterjesztette Sziám katonai fennhatóságát Indokína nagy részére. Bőkezűen pártolta az irodalmat, lefordítatta thai nyelvre a Rámajana c. indiai eposzt, valamint számos művet kínai, mon, perzsa és japán nyelvről.

 

II. Ráma

Ráma, II., más néven PHRAPHUTTHALOETLA NAPHALAI (szül. 1768. febr. 24. Rat Buri, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1824. júl. 21. Bangkok), Sziám királya 1809-től, a Thaiföldön ma is uralkodó Csakkri-dinasztia 2. tagja; újra felvette a kapcsolatot a nyugati világgal. Tehetséges költő és drámaíró volt, megírta a thai népköltészet egy népszerű darabjának, az Inao c. műnek, valamint a Ramakien néhány epizódjának drámaváltozatát; táncos darabjai közül kiemelkedik a Szang Thong.

 

III. Ráma

Ráma, III., más néven PHRANANGKLAO (szül. 1788. márc. 31. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1851. ápr. 2. Bangkok), Sziám királya 1824-től; országa függetlenségét sikerült elismertetnie a Nyugattal.

II. Ráma legidősebb fia volt. Már fiatalon ő felelt a külkereskedelemért és a külkapcsolatokért, így apja halálakor, 1824-ben az államtanács őt jelölte a trónra, jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb, bár nem ágyastól, hanem királynétól született (vagyis az öröklési listán első helyen álló) öccsével, Mongkuttal szemben. Ráma, korábbi külügyi tapasztalatainak köszönhetően, 1826-ban ki tudott térni a brit Burney-követség követelései elől, s olyan szerződést kötött, amely megalapozta a Nyugattal folytatott rendszeres kereskedelmet, de nem engedett Sziám függetlenségéből.

Az 1830-as és 1840-es években főként Laosszal és Kambodzsával volt elfoglalva, és sikerült megakadályoznia, hogy az utóbbi vietnami fennhatóság alá kerüljön. Mindvégig tudatában volt, hogy a trónra öccse is igényt tart, ezért nem nevezte meg örökösét, de halála után, amikor Sziám ismét rákényszerült a konfrontációra a Nyugattal, Mongkut lett az utóda.

 

Mongkut (IV. Ráma)

más néven PHRACSOMKLAO, posztumusz nevén IV. RÁMA (szül. 1804. okt. 18. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1868. okt. 15. Bangkok), sziámi király (ur. 1851-68); megnyitotta országát a nyugati hatások előtt, reformokat kezdeményezett a modernizáció érdekében.

II. Ráma király 43. gyermekeként látta meg a napvilágot, de a királyné elsőszülött fiaként őt jelölték ki trónörökösnek. Ám apja 1824-ben bekövetkezett halála idején Mongkut mindössze húszéves volt, így inkább idősebb és tapasztaltabb féltestvérét, Phranangklao királyt (III. Rámát) választották Sziám uralkodójának. Mongkut eldöntötte, hogy távol marad a politikától, buddhista szerzetes lett. Néhány év elteltével találkozott egy különösen jámbor szerzetessel, akinek hatására a korai buddhizmus tanításai és szigorúbb életszabályai felé fordult. Kiváló tudóssá képezte magát, majd©. egy bangkoki kolostor elöljárója lett, és kolostorát a szellemi párbeszéd központjává tette: a falak között gyakran megfordultak amerikai és francia keresztény misszionáriusok, a szerzetesek a nyugati nyelveket és tudományokat tanulmányozták. Mongkutnak módja nyílt arra is, hogy bejárja az országot - ezt egyetlen elődje sem tette meg. A nevéhez főződő buddhista reformirányzat fokozatosan új iskolává, a thammayut renddé nőtte ki magát, és máig ez a thai buddhizmus vezető szellemi csoportosulása. Az 1840-es években sok barátot szerzett a hozzá hasonlóan a nyugati kultúra iránt érdeklődő, befolyásos hercegek és más arisztokraták között. Ezek az emberek meg voltak győződve arról, hogy az országnak igazodnia kell a Nyugathoz, és döntő szerepet játszottak abban, hogy Mongkut került a trónra III. Ráma 1851-ben bekövetkezett halála után. A csoport vezetője, Somdet Chao Phraya Si Suriyawong lett Mongkut miniszterelnöke, s a továbbiakban együtt folytattak sikeres külpolitikát: 1855-ben Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, majd más hatalmakkal is sikeres szerződést kötöttek. Ezzel megnyitották Sziámot a nyugati kereskedelem előtt. A thai koncessziók révén Mongkut még egy emberöltőre megvédte Sziámot a nyugati imperialista nyomástól, és az országban gyors gazdasági fellendülés következett be. Igaz, ennek az volt az ára, hogy bizonyos területen kívüli jogokat kell adniuk a külföldieknek, mérsékelniük az adókat és a vámokat. Hogy egyenrangúnak ismerjék el a világ többi uralkodójával, Mongkut levelezést folytatott sok államfővel, felajánlotta például James Buchanan elnöknek, hogy elefántokat küld az Egyesült Államokba, az ország fejlődését elősegítendő. Ügyes külpolitikájával, Franciaországot és Nagy-Britanniát egymás ellen kijátszva, sikerült megőriznie Sziám függetlenségét. Toleranciája és nyitottsága sokkal hasznosabbnak bizonyult az imperializmus ellenében, mint némely szomszédos ország uralkodójának idegengyőlölete és elszigetelődési politikája. Uralkodása idején nem tudta véghez vinni az alapvető belső reformokat országában, de igyekezett liberális nevelést adni fiainak, s így a következő nemzedék megkezdhette Sziám modernizálását.

 

Chulalongkorn (V. Ráma)

más néven PHRACHUNLACHOMKLAO, posztumusz nevén V. RAMA (szül. 1853. szept. 20. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1910. okt. 23. Bangkok), Sziám királya; uralkodása alatt az ország megmenekült a gyarmatosítástól, és messzemenő reformokba kezdett.

Chulalongkorn Mongkut király kilencedik fia, mivel azonban az első, akinek anyja királyné volt, őt ismerték el trónörökösnek. Mindössze 15 éves volt, amikor apja 1868 októberében meghalt. Chulalongkorn követte a trónon, mellette Somdet Chao Phraya Si Suriyawong©. (lásd ott) volt a régens. A következő öt évben felkészítették arra, hogy el tudja látni uralkodói kötelességeit: tanulmányozta az udvari életet, ezenkívül utazásokat tett Brit Malájföldre és Holland Kelet-Indiába 1871-ben, Malájföldre, Burmába (Myanmar) és Indiába 1871-72-ben.

1873 novemberében megkoronázták. A fiatal király ezután nagyra törő reformok egész sorát iktatta törvénybe. A rabszolgaság eltörlésével kezdte, majd az igazságszolgáltatási és pénzügyi intézményrendszer javításával, valamint kinevezett törvényhozó tanácsok beiktatásával folytatta. Elkötelezte magát a nyugati mintájú reformok végrehajtására, amelyeket létfontosságúnak tartott Sziám fennmaradása szempontjából. Ezzel maga ellen hangolta a konzervatív udvari klikkeket. 1875 elején a feszültség politikai válságba torkollott. Az idősebb nemzedék elvetette törekvéseit, és a király a következő tíz évben nem vezetett be további reformokat. Lassanként azonban kiépítette a tehetséges, megbízható tisztviselői kart, amellyel az 1880-as évek közepétől megkezdte Sziám elavult közigazgatásának teljes átalakítását. Ezeket a lépéseket 1892-ben betetőzte nyugati mintára szervezett 12 minisztérium létrehozása. A minisztériumok bizonyos tevékenységi körökért voltak felelősek, mint például a tartományi közigazgatás, a honvédelem, a külügyek, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a közmunkák. A király így erőteljesen korlátozta a közigazgatási önkényt, és véget vetett a távoli tartományok önállóságának.

A törvény előtti egyenlőség, a kötelező elemi iskolai oktatás és az általános katonai összeírás bevezetésével lerakta a modern thai polgári társadalom alapjait.

A belső reformokat két alapvető okból hajtotta végre a király. Egyrészt hitt a helyességükben, másrészt pedig felismerte: meg kell mutatnia a gyarmatosító hatalmaknak, hogy Sziám „civilizált”, hiszen csak így lehet elkerülni a szomszédos országok sorsát, amelyek gyarmati uralom alá kerültek. A régi Sziám még így sem maradt fenn érintetlenül. A franciák 1892-ben kiprovokálták vele a háborút, és Sziámnak az 1907-ig Franciaországgal kötött szerződések értelmében le kellett mondania Laoszban és Nyugat-Kambodzsában szerzett jogairól. 1909-ben Sziám átengedte Nagy-Britanniának Kelantan, Trengganu, Kedah, valamint Perlis maláj államokat, és ez már némileg korlátozta a területenkívüliség rendszerét, amely csak két évtizeddel később szőnt meg. A Nyugattal fenntartott kapcsolataiban Chulalongkorn úgy teremtett egyensúlyt, hogy egymás ellen játszotta ki a gyarmatosító hatalmakat. Sziámot következetesen a többi nemzettel egyenrangúnak kívánta elismertetni. 1897-ben és 1907-ben Európába látogatott, és a nyugati uralkodók egyenrangú partnerként fogadták. Amikor Chulalongkorn 1910-ben meghalt, a thai történelem leghosszabb uralkodása ért véget. Fia, Vajiravudh modern, független királyságot kapott örökül.

 

Vadzsiravudh (VI. Ráma)

más írásmóddal VAJIRAVUDH, más néven PHRAMONGKUTKLAO vagy VI. RÁMA (szül. 1881. jan. 1. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1925. nov. 26. Bangkok), 1910-től 1925-ig Sziám királya; haladó reformjairól és termékeny írói munkásságáról nevezetes.

Az Oxfordi Egyetemen történettudományt és jogot tanult, Sandhurstben katonai kiképzést kapott, majd rövid ideig a brit hadseregben szolgált. Miután 1895-ben trónörökössé lépett elő, 1903-ban hazatért Sziámba, és 1910-ben követte apját, Chulalongkornt (Csulalongkorn) a trónon. Több társadalmi reformot is kezdeményezett, például törvényen kívül helyezte a többnejőséget, bevezette a Gergely-naptárt, és törvényben kötelezte alattvalóit, hogy legyen vezetéknevük.

1917-ben megalapította Sziám első egyetemét, a Chulalongkorn Egyetemet, 1921-ben pedig bevezette az ingyenes és kötelező általános iskolai oktatást. A játéktermek és ópiumbarlangok bezárására tett kísérletei azonban széles körő ellenállást váltottak ki.

Hosszú külföldi tanulmányai alatt elszakadt népének mindennapi életétől; mi több, a brit hagyományok fenntartás nélküli csodálata olyan értelmetlen lépésekre vezette, mint a „Vad Tigris” királyi hadtest létrehozása. A félkatonai alakulat a király közvetlen parancsnoksága alatt, a reguláris hadseregtől elkülönülten mőködött. A hadtesten belüli elégedetlenség és a Sziám lassú politikai fejlődése miatt érzett fiatalos türelmetlenség nyomán a hadsereg és a flotta fiatal tisztjei 1912-ben sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. A király nemcsak a konzervatívokat ábrándította ki és idegenítette el, akik szerint reformjaival és botrányos magánéletével aláásta a hagyományos társadalmi rendet, hanem a liberálisokat is, akiket felháborított, hogy elutasította az alkotmányozás gondolatát, és makacsul ragaszkodott az abszolút monarchiához.

Külpolitikai téren ugyanakkor komoly sikereket ért el. 1917-ben az antant oldalán belépett az I. világháborúba, majd csatlakozott a Népszövetséghez. Végül elérte, hogy újratárgyalják az egyenlőtlen szerződéseket, és a nyugatiak lemondjanak a Sziámban élvezett előjogaikról.

Magánéletében termékeny író és fordító volt; hazája irodalmában meghonosította a nyugati mőfajokat, elsősorban a dialóguson alapuló drámát. Több tucat álnevet használva mintegy 50 önálló színdarabot írt, több mint 100 angol és francia mővet ültetett át, és számos Shakespeare-mővet fordított le.

 

Pradzsadhipok (VII. Ráma)

más néven PHRAPOKKLAO vagy VII. RÁMA (szül. 1893. nov. 8. Bangkok, Sziám [ma Thaiföld] - megh. 1941. máj. 30. Cranleigh, Surrey, Anglia), Sziám utolsó teljhatalommal rendelkező uralkodója (1925-35); az uralkodása alatt lezajlott 1932-es forradalom eredményeképpen vezették be az országban az alkotmányos monarchiát.

Csulalongkorn király harminckettedik, legfiatalabb fiaként nem számított arra, hogy valaha is trónra kerül. Amikor Vadzsiravudh (VI. Ráma) király 1925-ben meghalt, Pradzsadhipok még egy éve sem volt a trón lehetséges várományosa, biztos örököse pedig mindössze két napja. Az angliai Etonben és a woolwichi Királyi Katonai Akadémián katonai pályára készült. Bár személyes meggyőződése szerint szükség lett volna a demokrácia irányába mutató politikai reformokra, mégis hagyta, hogy a királyi család idősebb tagjai visszatartsák. Tétlensége miatt tört ki 1932-ben a thai forradalom, amely vér nélkül vetett véget az abszolút monarchiának. Pradzsadhipok üdvözölte a lehetőséget, hogy alkotmányosan uralkodhat, a növekvő katonai hatalom azonban elutasította, ezért 1935. március 2-án lemondott. Számőzetésben halt meg Angliában.

 

Ananda Mahidol (VIII. Ráma)

más néven VIII. RAMA (szül. 1925. szept. 20. Heidelberg, Németország - megh. 1946. jún. 9. Bangkok), a sziámi Csakkri-dinasztia nyolcadik királya, akinek titokzatos halála az újkori thai történelem legbaljósabb eseményei közé tartozott.

Ananda 10 éves volt, és még iskolába járt Svájcban, amikor 1935-ben nagybátyja, Pradzsadhipok király örökébe lépett. A második világháború 1946-ig megakadályozta abban, hogy Thaiföldre visszatérve elláthassa alkotmányos funkcióit. Röviddel visszatérte után azonban, június 9-én kora reggel lőtt sebbel holtan találták az ágyában. Az esetet azóta sem sikerült teljesen felderíteni. A vele kapcsolatos viták hozzájárultak a polgári alkotmányos kormányzat meggyengüléséhez, és elősegítették a katonai kormányzás visszatértét Thaiföldön.

 

Bhumibol Adulyadej (IX. Ráma)

más néven PHUMIPHON ADUNLAYADET vagy IX. RÁMA (szül. 1927. dec. 5. Cambridge, Massachusetts, USA), a Thaiföldet 1782 óta kormányzó Csakkri-dinasztia kilencedik királya.

Bhumibol, Chulalongkorn király unokája akkor született, amikor apja, Mahidol, Songkhla hercege a Harvard Egyetemen tanult. Miután bátyját, az 1935 óta uralkodó Ananda Mahidolt 1946. jún. 9-én egy puskagolyóval a testében holtan találták, Bhumibol lépett a trónra. 1950 áprilisában feleségül vette Sirikit Kitiyakara hercegnőt, s 1950. május 5-én hivatalosan is megkoronázták.

Az 1932-es forradalom eredményeként a thaiföldi abszolút monarchia már Prajadhipok király uralkodása alatt megdőlt. Ennek következtében Bhumibol király csekély politikai hatalommal rendelkezett, bár az alkotmány alapján ő volt az államelnök és a fegyveres erők főparancsnoka. Legfőbb feladata az volt, hogy élő jelképként tükrözze a thai nemzet egységét. Az ötvenes évek végén hatalmon levő Sarit Thanarat kormány után a király igen tevékeny volt, gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt, s mérséklő szerepet játszott a szélsőséges politikai pártok között. Bhumibol kijelölt utóda a trónon egyetlen fia, Vajiralongkorn koronaherceg.

 

 

 

A mappában található képek előnézete THAIFÖLD