Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Takeda-Ryu története

2011.12.29

 

 

wpfcae08a0.jpg

 

Mi is az a Takeda Ryu?

 

A Takeda Ryu az ősi japán szamurájok egyik legrégibb harcművészeti iskolája, de sokan a harcművészetek egyikével tévesztik össze. Megjegyzendő azonban, hogy egy iskola, amely a híres Minamoto klán Takeda családjának császári sarjú szamurájait készítette fel. A Takeda Ryu keretén belül a hadviselés teljes körét oktatták, több harcstílust beleértve, mint pl. a többféle fegyverrel való harcot, az ellenfél erejére alapozó pusztakezes harcot, valamint Heiho Jutsu-t (hadászati stratégia és taktika), Ba Jutsu-t (lovaglás művészete), Bujutsu Ido-t (hagyományos gyógyászat), de tanítottak a ninjákhoz illő kémkedést is.

A Takeda család sajátos jellegzetessége az AIKI elvben van, amely elv az összes Takeda Ryu irányzatnak közös nevezője, amit számos nemzedéken át titokban őriztek. Az AIKI filozófia Kínából ered, eredetileg Jin és Yang harmóniáját jelentette, maga az AIKI, mint technika Japánban fejlődött ki ennek alapján, először a kardvívásra volt alkalmazva, majd a pusztakezes harcra is.

A Takeda Ryu-nak a következő legalapvetőbb irányzatai vannak:

AIKI JUTSU, IAIDO, KEN JUTSU, JODO, JU KENPO, SHUGI JUTSU, BU JUTSU IDO.

 

Az ezer éves Takeda Ryu

 

 Az AIKI művészetét gyakorló TAKEDA iskolát először a 12. században dokumentálták "TAKEDA RYU AIKI NO JUTSU" néven, de gyökerei, az idő útvesztőjében sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. A következő részleteket SOKE NAKAMURA, az iskola jelenlegi vezetője (SOKE) mesélte el a TAKEDA iskola feljegyzéseiből: A tizenkettedik TENNO (császár), KEIKO (KEIGYO), uralkodásának 27. évében a KUMASO klán fellázadt a császár ellen, s a lázadás leveréséért, az akkori trónörökös, YAMATO TAKERU NO MIKOTO, büntető hadjáratra indult. Útja során, megállt a KAMIYO vízesésnél, s annak vízében végrehajtott egy tisztító szertartást: Lábait a vízesés köves talajára helyezte, karjait szélesen kitárta, s ekkor érezte, hogy kezei megtelnek a lélek erejével. Ekkor testének minden erejét, a lábujjhegyébe gyűjtötte, s így érezte, szinte eggyé forr a Földdel. Az Ég felé fordult, s számos KI fejlesztő légzés-technikát végzett, hogy minden figyelmét a szertartásra összpontosítsa. Majd hagyta, hogy kezei saját súlyuknál fogva hulljanak le teste mellé. S ekkor hirtelen, teljes erejét bevetve, erőteljes ütés technikákat hajtott végre a levegőbe. S érezte, ütéseivel mintha megtörné a levegőt, s elválasztaná a Földet az Égtől. A szertartás végeztével a herceg, teljes elhatározásra jutott: megtámadja KUMASO táborát. Az éj leple alatt rejtőzködve kúszott az ellenség állásai közé, s sikerült belopóznia a lázadó vezér sátrába is. KUMASO a halk neszre, hirtelen felriadt álmából, s gyors reflexeivel azonnal támadni próbált, sikertelenül: A herceg könnyedén lefegyverezte őt, széttárta karjait, melyek még most is telítve voltak a lélek erejével, s hatalmas erővel a földre dobta KUMASO-t. A technika - melyben a budoka kitárja karját és ugyanazzal a mozdulattal dobja az ellenfelét - az AIKI megismerésének, gyakorlásának kezdete volt.

 

YOSHIMITSU generális

 

Az AIKI technikák tudománya SEIWA császár 6. fiára, SADAZUMI-ra szállt át, aki továbbadta utódjának, TSUNEMOTO-nak. S így szállt a tudás apáról fiúra, mint családi örökség és titok. S végezetül eljutott a híres generálishoz, MINAMOTO NO YOSHIMITSU-hoz (GENJI = MINAMOTO család) , kit legtöbben az AIKI atyjának tekintenek. YOSHIMITSU generális élete során, - az erőteljes MINAMOTO család alkotta a KAMAKURA shogunátust - a hagyományos AIKI technikákat, nap, mint nap gyakorolták, folyamatosan tökéletesítették, s most először, egy különálló harcművészei rendszert fejlesztettek ki belőlük. SEIWA császár, és még tovább fia SADAMUZI uralkodása alatt is, hagyomány volt az a gyakorlat, hogy a fegyvertelen harcosok úgy végeztek csapásokat, a velük szembe lévő ellenfélre, - kik teljes páncélzattal álltak ki ellenük - mintha karddal súlytanának azokra a helyekre, melyeket a páncél egyáltalán nem, vagy csak kevésbé véd. Ezek azok a technikák, melyek jellegzetesek a TAKEDA stílusban, s szintén fellelhetők az AIKIDO-ban is. Ilyen például az AIKI-UCHI. Fia, YOSHIKYO olyan technikákkal bővítette, melyet leginkább katanával (karddal), vagy wakizashival (rövid kard) támadó ellenfél ellen jó bevetni. A gyakorlat során a katonáinál nincs semmilyen fegyver, vagy páncél, s így küzdenek meg egy jól képzett, páncéllal és karddal felvértezett harcossal szemben szintúgy, mint NAGINATA (alabárdok) és más különböző hosszúságú, alakú fegyverekkel szemben. Hosszú gyakorlásokon és kemény edzéseken keresztül megtanulták gondosan, de gyorsan megfigyelni az ellenfelet, tökéletesítették az összhangot a szem, vagyis a megfigyelés és a mozgás-koordinációk között, képesek lettek arra, hogy gyorsan felmérjék a távolságokat, hogy gyorsan ki tudjanak térni a támadások elől, s ezzel a saját akaratukat érvényesítsék a harc folyamán. Ezek a gyakorlati , taktikai módszerek leginkább TSUNEMOTO idején vezették be. YOSHIKYO, a KAI (most YAMANASHI) tartományba helyezte át székhelyét, hogy megvédje azt. Eldöntötte, hogy módosítja a nevét TAKEDA-ra, s család-ágát innentől kezdve "KAI-GENJI-TAKEDA"-nak nevezte. A családi harcművészeti tudásuk pedig "TAKEDA RYU AIKI NO JUTSU" (a TAKEDA család AIKI művészete) néven lett ismert.

 

A 16. évszázad

 

A 16. század volt a TAKEDA család sikereinek csúcspontja. És ugyanez a század jelentette főhatalmi posztjának elvesztését is. Ekkor élt a TAKEDA klán leghíresebb hercege, TAKEDA SHINGEN.
Ekkor vált ki a TAKEDA klánból egy másik ág, mely mint eredeti ág (GENRYU) mai nap is létezik. A 16. évszázad első felében, NOBUTORA volt a klán feje TAKEDA családban. Körülbelül 1570-ben, a TAKEDA iskola feljegyzései szerint, nem az első fiára SHINGEN-re, hanem kilencedik fiára NOBUTOMO-ra hagyta az örökséget, aki továbbadta fiának KATSUCHIYO-nak. KATSUCHIYO a KUDORA klánhoz, ECHIZEN-be (most FUKUOKA) települt át, ahol titokban közeli rokonságával, s fiaival együtt edzette magát, s tovább fejlesztette az AIKI művészetét. Így őrizte meg és tartotta fenn a TAKEDA család fő ágát (GENRYU) és segített, hogy a TAKEDA iskola a mai napig is fennmaradjon.

 

Takeda Shingen MEMORIAL

Két párhuzamosan fejlődő ág
(Daito Ryu)

 

A polgárháborúban elért győzelmei miatt, TAKEDA SHINGEN az egyik leghíresebb emberré vált a Japán történelemben. Akárhogyan is, de az ő szerepe jelenték-
telen volt a TAKEDA iskola fennmaradás-
ának történetében. SHINGEN meghalt polgárháborúban, 1573-ban, s halála jelezte a TAKEDA család erejének elvesztését, s a hatalomból való folyamatos kiszorulását. Egy évvel később SHINGEN egyik fivére, TAKEDA KUNITSUGU, az AIZU fejedelemségbe ment, hogy az azonos nevű klánnál szolgálatot tegyen. A TAKEDA család által elszenvedett folyamatos veszteségek és bukások miatt, KUNITSUGU úgy döntött, hogy nevét DAITO-ra (DAITO-RYU) változtatja. A DAITO iskolát, a 16. században alapították meg, és még a mai napig létezik, mint működő fő ági iskola, melyet a 12. század óta TAKEDA iskolának neveztek.

 

A 19. évszázad

 

A 16. századi polgárháború pusztításai után, mely csak hátráltatta az iskola fejlődését, a TAKEDA iskola rejtve volt, és a történelem árnyékban maradt még több, mint 300 éven keresztül. Mikor a történelmien döntő változtatás ideje alatt, a MEJI restauráció és a kormányzat 1876-ban megtiltotta a kard viselését, a TAKEDA iskola megújult. Tanítóik újra fénybe léptek, mikor a TAKEDA család 41. nemzedéke (TAKEDA TADAKATSU kora), politikai okokból kifolyólag, néhány fiatal férfiakból álló csoportot alakított ki, melyet "GENYOSHA"-nak neveztek (Fekete Óceán Egyesület). És ismét elkezdték az AIKI technikák gyakorlását, tökéletesítését. A 42. nemzedék idején, az iskola NAKAMURA YOSHITOSHI-ra szállt, a 43. nemzedéket pedig OBA ICHIO személyesítette meg.

 

SOKE Oba Ichio
A 20 évszázad

 

A 20. században a TAKEDA iskola élén egy kiváló egyén állt. Ezt a személyt SOKE HISASHI NAKAMURA-nak hívták. 1932-ben született, SHINSHU- ban és nagynénjével 1949-ben, az északi KYUSHU-ba költözött. Megtudta, hogy a YAGURA hegyen működik egy DOJO (iskola), ahol TAKEDA harcművészeti ágakat oktatnak. Az iskola vezetője SOKE OBA ICHIO volt, a 43. nemzedék nagymestere. 1950 tavaszán NAKAMURA, két ajánlólevéllel jelent meg OBA mester előtt. Így vált OBA mester tanítványává. SOKE OBA ICHIO különös gondossággal ügyelt arra, hogy technikáit mindig csak egy kis csoportnak tanítsa, hisz ezen technikák a családi hagyományokat és titkokat képezték. Három évvel (1953-ban) később, NAKAMURA UCHI-DESHI lett ("házban hallgató"), s technikai tudása ez időben mélyült el leginkább. Kisvártatva ICHIO átköltözött Tokióba, ahol egy új iskolát alapított SEIBUDEN DOJO néven. Ez lett a TAKEDA iskola és a NIPPON BUDO RENREN új központja. 1957-ben MORIMOTO mester, ICHIO helyettese, visszaköltözött az országba és így teljesült NAKAMURA legnagyobb vágya, elfoglalhatta helyét, mint helyettes.

 

Oba unokaöccse és fia, Nakamura

 

OBA 1959-ben meghalt, de nem nevezte meg jogutódját. A SEIBUDEN DOJO bezárt, de 1960-ban NAKAMURA, aki ekkora már csak a BUDO-nak szentelte egész életét, megkezdte építeni a saját szervezetét, hogy életben tartsa az ősi TAKEDA RYU tradíciókat. Mikor az iskola vezetőjévé vált, eldöntötte, hogy a tanítók kizárólag az új SOKE NAKAMURA szervezetéhez tartozhatnak. Rádöbbent arra, hogy az iskola csak úgy maradhat életben, hogy ha több ember lépne be az iskola kötelékeibe. Ennek eredményeképpen, eldöntötte, hogy a TAKEDA iskolát széles körben fogja terjeszteni. Tehát elindult egy tíz igazán nehéz, de később ugyanannyira termékeny év, amiben egyéni iskolák, egyesülések (beleértve egyetemekben lévők) és szervezetek, mint független "BUDOKAI" lettek megalapítva. 1970-ban a szervezetet újranevezte: "Japán BUDO Egyesület", "NIHON SOBUDO RENGOKAI" (NSR) néven, központjává pedig, HONBU SOBUKAN-t jelölte meg, Tokióban. 1978-ban SOKE NAKAMURA hivatalosan bejegyezte iskoláját, mint TAKEDA RYU NAKAMURA HA. Ezzel neve örökre egybeforrt a TAKEDA iskolával és annak történelmével. Ma a Nakamura szervezete magába foglal számos iskolát, klubot és Ifjúsági és Hallgatói szervezetet. A TAKEDA iskolák japán külső részeiben, s nemzetközi színtéren, a nyolcvanas években jelentek meg. Az ősi japán kultúrát megőrző és felélesztő munkájával, amit a TAKEDA iskola fennmaradásáért vitt véghez életművével, bekerült a BUDO történelmébe, mely Japán tradicionális, és kulturális örökségét képezi.

 

Aikijutsu

 

Az Aikijutsu egy, a Takeda családra jellegzetes harcművészet, alapjául a természetesség és harmónia a mozgásban elve szolgál. Az elveket a kardvívásból vették át, s amellett, hogy az Aikijutsu egy jó önvédelmi módszer, egy életmód és egy filozófia is, amely a durvaság elkerülését, a harmonikus pszihikai és fizikai fejlődést, a szellemiség fejlődését és a jellem fejlődését hirdeti, valamint a saját magunk és a másokba vetett bizalmat és tiszteletet fejleszti. Az AIKI-t talán úgy lehetne lefordítani, hogy "harmóniában az energiával", mert AI = harmónia, KI = belső -energia, erő, életenergia.

Az AKIJUTSU majdnem egy paradoxális művészet, amelyben a gorombaságra kecsességgel válaszol, s ezt mindenki gyakorolhatja nemre és korhatárra való tekintet nélkül. Az Aikijutsu-ban nem létezik sportszerű mérkőzés, nincs vetélkedés, mert az egyetlen és leghatalmasabb ellenfél az a bensőnkben van, az önmagunk legyőzése és túlszárnyalása tehát az alapvető cél.

A modern AIKIDO az ősi AIKI JUTSU-ból lett kifejlesztve, Ueshiba nagymester által, és a fejlődésének haladási iránya eltért a harcászattól és a mozgás harmóniájánál kötött ki. Sok szakértő visszatért az eredeti Aikijutsu technikákhoz, mert a hatékonyságot keresik, a precíz, halálos, élethű, élet-halál helyzetekből merített, harctérről származó technikákban.

A KIHON-az alaptechnika uralása után rátérünk az alkalmazásra, ez pedig a HENKA WAZA nem csak a mozdulatok beidegződését, lemásolását jelenti, hanem a tanítvány önálló erőfeszítéseit a technika megértésének érdekében. Az elvek és a stratégia, úgy egy, mint több ellenféllel való harc esetében, változatlanok maradnak.

 

Jukenpo

 

A Ju-kenpo nem fő irányzat a Takeda Ryu iskolán belül, mégis ez a második pusztakezes Takeda Ryu irányzat. Harcmodora teljesen különbözik az Aikijutsuétól. Míg az Aikijutsu, a lágyabb elveken alapul, a technikák repertoárját, inkább feszítések, rögzítések, csavarások, dobások képezik, a Ju-kenpo sokkal agresszívabb.

Ez egy támadó jellegű irányzat, melyben az Aikijutsu technikák mellett ütések és rúgások is megtalálhatók. A gyakorlatok sokkal agresszívabbak, merevebbek. Úgy szokták mondani, hogy aki még nem érti annyira a Takeda családra jellemző Aiki elvet, az még Ju-kenpo technikákat csinál. De ha már megértette, s technikáiba beépítette ezt az elvet, akkor rájön, hogy nincs szükség a Ju-kenpo-ra, hiszen a gyakorlatok sokkal finomabb, egyszerűbb módszerekkel is megoldhatók. Megjegyzendő még, hogy az ősi időkben a japán szamuráj családokban, így a Takeda családban is erős hűbérrendszer alakult ki. Az alacsonyabb rendű szamurájoknak sohasem tanították a rejtettebb, magasabb szintű technikákat. Ők vagy a Ju-kenpot, vagy egyes fegyveres, esetleg az egyszerűbb Aikijutsu technikákat gyakorolták.

A Ju-kenpot, bár nevében hasonlít a többi kenpo, kempo irányzathoz, mégsem szabad összekeverni velük. Igaz, hogy ez az ág nagyon közel áll a fent említett irányzatokhoz, mégis a ju (lágy) szó jelzi a különbséget. A kéz és lábtechnikák formája és milyensége az előbbi irányzatokhoz képest teljesen új formát ölt, úgy ahogy a védések és támadási magasságok is (gedan, chudan, jodan).

 

 

takeda.jpg